Miért pont Málta? Ilyen az élet itt...

Mivel a vírus nem válogat, így Máltát is elérte a harmadik hullám. Március közepétől itt is hasonló korlátozásokat vezettek be, mint otthon. Eleinte az üzleteknek és a szolgáltatásoknak kellett bezárni, majd egy héttel később jöttek a drasztikusabb intézkedések. Megtiltották a 4-nél több fős összejöveteleket (szabadtéren is) és az iskolák is átváltottak az online oktatásra. Mindenféle szervezett sporttevékenység is felfüggesztésre került, akár nemzeti bajnokságról, akár iskolai sportról van szó. Szerencsére azért Málta az a hely, ami kárpótolni tudja a kiesett időt a baráti programokra természeti adottságainak köszönhetően. Az elmúlt két hétben sokat mentünk kirándulni, de most azért jelentősen több időt töltünk a kollégiumban.

Amint azt már az előző részben említettük, hogy miért a kollégiumi szállásra esett a választásunk, így most inkább elmesélnénk milyen is itt lakni. Az egyetemnek több kolija is van és mi a University Residence-ben lakunk. Az előtérben található a recepció, porta szolgálat, ahol megtudjuk venni a mosáshoz szükséges érmét (nekünk csak mosó coin) és itt tudjuk átvenni a leveleinket, csomagokat, ha érkezett valami. Az emeleten pedig van egy tanuló szoba. A portáról kilépve egy hatalmas udvar fogad, ahol két medence helyezkedik el. 

Ezt a teret veszik körül a blokkok. Jobb oldalon a drágább, 2 személyes mini lakások, bal oldalon a sima kollégiumi blokkok vannak (velünk együtt). Egy blokkban 6 kétszemélyes szoba van és mindegyiknek van saját mosdója, fürdője. A közös térben pedig a konyha és étkező helyezkedik el. A szobánkban van egy emeletes ágy, két szekrénnyel és íróasztallal. Először kicsit táboros hangulata volt, de most már tök jól megszoktuk és nincs is vele semmi baj. A vírushelyzet ellenére is sokan vagyunk itt, legtöbben szintén erasmuson, így hétvégente (néha hétköznap is) szinte mindig van valami kisebb buli.

A külső udvaron pedig lehetőség van a sportolásra. Egy teniszpálya, egy futópálya és egy kosárlabdapálya áll rendelkezésre.

Az óráink közül most mindegyik online zajlik, de a korlátozások előtt squashra még bemehettünk. Az itteni és az otthoni órák meghallgatásán kívül minden napunk szabad. Szerencsére nincs semmilyen óraütközésünk, így mindent tudunk normálisan követni. Talán egyedül. a hétfői napunk az ami elég sűrű, ezért akkor csak a szokásos heti bevásárlást szoktuk megejteni. A hét többi napjára pedig tervezzük a programokat. Mivel itt már elég rendesen beköszöntött a tavasz, az elmúlt napjainkat a medence parton töltöttük napozással. (igen tudjuk😡...) Annak ellenére, hogy a sziget elég kicsi és szinte mindenhova el lehetne jutni gyalog, a úti céljainkat busszal közelítjük meg. Először kicsit tartottunk az itteni buszozástól, mert sok rosszat olvastunk róla, de első alkalommal rájöttünk, hogy nincs is vele semmi gond. Tény és való kicsit fura, hogy le kell inteni a buszokat, de hamar hozzá lehet szokni. És mint kiderült sokszor biztonságosabb is buszozni, mint sétálni. Az emberek nem nagyon ismerik itt a KRESZ-t, vagyis inkább nem foglalkoznak vele. Lámpák, táblák és zebrák is csak elvétve vannak. Aki az erőszakosabb és gyorsabb, az megy. Ez a helyiekre is igaz. Egy elég "déli" népről van szó, legtöbben hangosak (de nagyon) és makacsak. Persze akadnak azért ellentétek is, akik szívesen segítenek. Annak ellenére, hogy az angol az első nyelv, egymás között szinte mindenki máltaiul beszél. Őszintén megvallva egy elég fura és csúnya nyelv. Keveredik benne az olasz, az arab és helyenként az angol. De a legjobb az, amikor amikor a két anyanyelvüket összevonva beszélik. Ami viszont egyértelműen a kedvenc szavuk az a MELA. És, hogy ez mit jelent? MINDENT. 

Holnap már Húsvét, úgyhogy mindenkinek kellemes ünnepet és pihenést. Mi már kitaláltuk, hogy hol is fogjuk tölteni az első külföldi húsvétunkat, de erről majd a következő részben mesélünk...

Lyly és Nyky